A legfontosabb tudnivalók azoknak, akik – akár véletlenül, akár szándékosan – éjjel keverednek az erdőbe.
Amikor nappal, jó időjárási körülmények között megyünk túrázni kezünkben térképpel és tájolóval, a tájékozódási feladatok nagy részét látásunk segítségével hajtjuk végre. Azonosítunk távoli objektumokat, figyeljük a domborzatot és a növényzetet, és sokszor már messziről megpillantjuk azokat a tereptárgyakat, amelyek segítségével biztosak lehetünk helyzetünkben.
Lehet, hogy baleset vagy hirtelen bekövetkező, drasztikus időjárás-változás hosszabbítja meg a túrát annyira, hogy napnyugta után kell azt befejeznünk. A téli túrák idején szinte biztos, hogy a korai alkonyat miatt sötétben érünk az útvonal végére. De az is lehet, hogy a nyári forróságot kerüljük így el, a kora hajnali vagy késő esti órákban túrázva. Emellett nem feltétlenül kell sötétre, éjszakára gondolnunk: ha túra közben erős ködbe kerülünk vagy elkezd zuhogni az eső, a korlátozott látási viszonyok miatt a tájékozódási feltételek nagyon hasonlóvá válnak az éjszakai túrához.
Természetesen az is elképzelhető, hogy magáért az élményért megyünk naplemente után a terepre. Ilyenkor más állatok aktívak, más zajokat hallunk, más illatokat érzünk erdőn-mezőn. Mivel a látásunkra nem támaszkodhatunk olyan mértékben, mint nappal, a többi érzékszervünket használjuk fokozottabban.
Meg kell változtatnunk a tájékozódási stratégiánkat. A nappali tájékozódásban használt támpontok többsége nem elérhető: nehezebben ismerhetők fel a domborzati formák, a távolabbi tereptárgyak használhatósága korlátozott. Megváltozik az érzékelésünk, a látás helyett más érzékszerveinkre vagyunk utalva, másképpen tapasztaljuk meg a túrázás körülményeit.
Az emberek többsége a sötétben való túrázást kényelmetlennek, félelmetesnek tartja, szorongást vált ki belőle, szinte mindenkinek a komfortzónából való kilépést jelent. Érdemes odafigyelni ezekre a negatív érzésekre, mert befolyásolnak a tájékozódásban. A szorongás miatt lehet, hogy hallunk vagy látunk dolgokat, amik a valóságban nincsenek ott. A félelem arra késztethet, hogy minél hamarabb legyünk túl az egészen, emiatt pedig hajlamosak lehetünk elsietni dolgokat. A sietség gyors fáradást okozhat, ami miatt szintén lehetünk kevésbé figyelmesek.
A szorongás oldásában az első és legfontosabb, ha tisztában vagyunk vele. A félelem, idegesség teljesen elfogadható érzés, normális az adott helyzetben. Ha elfogadjuk, máris tisztábban látjuk a helyzetet.
Figyeljünk a légzésünkre. A koncentrált légző technikák mindenkire jótékonyan hatnak és lecsendesítik az elmét, segítenek racionálisan gondolkozni.
Az eltévedésről szóló cikkben is tanácsoltuk az éneklést! Megnyugtat, felvidámít, oldja a feszültséget.
Koncentráljunk emellett arra, mi élvezetes a túrában? Finom, friss a levegő, gyönyörű a Hold fénye vagy a Tejút látványa, érdekesek az erdő neszei.
A természet, az állatok hangjai éjjel merőben eltérnek a nappal megszokott hangoktól. Ha előre felkészülünk arra, mit hallhatunk, ismerősként üdvözölhetjük ezeket a hangokat. Ehhez ajánljuk például a Magyar Madártani Egyesület CD-jét!
Az emberi szem fényérzékenysége nagyon széles fénysűrűségű tartományt ölel át. Sötétben a retina perifériáján elhelyezkedő pálcikák lépnek működésbe. Ezek elhelyezkedése miatt érdemes a perifériás látást használni, nem közvetlenül ránézni a megfigyelt tárgyakra.
A rossz látási körülményhez alkalmazkodva akár 1-10 fotont is tudunk érzékelni, de ennek az érzékenységnek az eléréséhez a szemnek időre van szüksége. A teljes sötétadaptáció akár 30-60 percet is igénybe vehet (a világosra adatálódás viszont csak néhány másodperc!).
Éjszaka vagy rossz látási körülmények során nagyon sok minden befolyásolja, érdemes vagy kell-e lámpát használni. Meghatározó például a felhőzet és a holdfény erőssége, a növényzet és a terep sajátosságai. A legfontosabb szempont mindenképpen a biztonság, ez felülír minden, a következőkben leírt szabályt. Ez vonatkozik a tájékozódásra (térkép folyamatos ellenőrzése) és a terepen való biztonságos haladás biztosítására.
A szem lassú adaptálódása miatt azonban – biztonságos környezetben – ajánlatos figyelembe venni néhány szempontot a lámpa használata során. Csoportos túra során érdemes már a túra elején megbeszélni, mi legyen a lámpa használatára vonatkozó közös gyakorlat!
Ha szükséges a lámpa használata, mindenképpen legyen rajta vörös fény és használjuk ezt. A vörös fény használata nem teszi tönkre a szem sötétadaptációját. Tanuljuk meg a be- és kikapcsolását (fehér fény bekapcsolása nélkül), illetve gyakoroljuk a turistatérkép használatát vörös fénnyel, mivel ilyenkor bizonyos információk egyes turistatérképeken „láthatatlanná válhatnak” (pl. jelzett utak, szintvonalak).
Éjszakai túra előtt, vagy ha fennáll a lehetősége, hogy rossz látási körülmények között kell tájékozódnunk, érdemes a turistatérképet vörös fénnyel ellenőrizni: láthatók-e a szintvonalak és jelzett utak? Ha sok információ eltűnik a térképről, ajánlatos olyan térképkivágatot nyomtatni – ha van erre mód –, aminek a színei megfelelőek a vörös fénnyel való használatra (a legegyszerűbb a szürkeárnyalatos nyomtatás).
Terepre, túrázáshoz nem ajánlott az erős fényű lámpa: a közeli dolgok esetében zavaró (térkép, talaj), a táj távolabbi része pedig lámpa nélkül általában sokkal jobban látható.
A fejlámpa használata nagyon nagy figyelmet igényel, ha beszélgetünk valakivel. A szemkontaktus felvételével egyidőben könnyen az illető szemébe világítunk, ami a beszélgetőtárs számára nagyon kellemetlen. Érdemes a beszélgetés idejére a lámpát levenni, eltakarni, lefelé irányítani vagy kikapcsolni.
A lámpa fénye tönkreteheti a lámpát nem használó túratársak szemének adatálódását, újra 30-40 percre lesz szükségük ahhoz, hogy a korábbinak megfelelően lássanak a sötétben. Ha olyan csoporthoz közelítünk, ahol nem használnak lámpát, mindenképpen kapcsoljuk le mi is.
Vannak olyan helyzetek, amikor a lámpa használata elengedhetetlennek tűnik: térkép ellenőrzése, felszerelés megkeresése táskában stb. Érdemes minden egyes használat előtt végiggondolni, valóban szükség van-e a lámpa bekapcsolására. A táska bepakolásakor már tervezzünk: mire lehet szükség sötétedéskor vagy rosszabb időjárási helyzetben? Ha tudjuk, mit hol keressünk, nem szükséges fény a felszerelés megtalálásához.
Amennyiben a látási viszonyok olyan rosszak, a talaj pedig annyira egyenetlen, hogy a biztonság érdekében mindenképpen érdemes bekapcsolni a lámpát, érdemes azt derékra szerelni vagy a csuklóra hurkolni, ami így megvilágítja a talajt, de nem zavarja a szemet.
Erdőn-mezőn haladva a lámpa erős fénye az állatok látását is bánthatja, ugyanolyan zavaró lehet számukra, mint egy embernek. A lámpa fényét csak a talajra irányítva használjuk, semmiképpen ne pásztázzuk vele a környező tájat.
A tájolót és térképet a nappal megszokott módon lehet használni. A különbséget az jelenti, hogy a távolabbi tereptárgyakat nem tudjuk tájékozódási pontként alkalmazni, mivel azok vagy egyáltalán nem láthatók, vagy csak nagyon közelről észlelhetők. Az eddig megtanult tájékozódási technikák közül a finom tájékozódási módszerekre tudunk leginkább hagyatkozni (pl. melléirányzás, tereptárgyak számbavétele, felfogó tereptárgy, támadópont, vezetővonal használata, lépésszámlálás, időmérés stb.), azaz a közeli, könnyen észrevehető, tájékozódásra használható tereptárgyakra, jellegzetességekre építhetünk.
Nagyon fontos a nappalinál sokkal részletesebb útvonal tervezés. Ugyanazokat a részleteket kell az út során folyamatosan figyelemmel kísérni mint nappal, azonban az úthosszt sokkal pontosabban kell mérni, az időtartamokat, irányokat sokkal pontosabban figyelni.
Éjszaka sokkal közvetlenebbül érzékeljük a domborzat változásait, jobban látjuk a növényzet kontúrjait. A nappalihoz képest a megváltozott érzékelés miatt sokkal fontosabb a távolságmérés lépésszámlálással vagy időméréssel. A nappali tájékozódással összehasonlítva az utat rövidebb szakaszokra kell bontani, több terepi „ellenőrzőpontot” használni.
Azért is hasznos folyamatosan figyelemmel kísérni a pozíciót, mivel ennek elvesztése éjjel sokkal nagyobb problémát jelent, mivel sokkal nehezebb újra megtalálni, mint nappal. Érdemes inkább megelőzni a problémákat.
Ha már tervezed is a túrát sötétedés után, adunk néhány tanácsot, amit érdemes észben tartani ezeken a kirándulásokon. Egy kis előkészület – mind mentálisan, mind fizikailag – sokat segíthet abban, hogy az élmény minden résztvevő számára biztonságos és kellemes legyen.
Ha a sötétedés utáni túrán a te feladatod a tájékozódás, csak akkor indulj neki, ha nappal, jó időjárási körülmények között már magabiztos vagy. Éjjel sok tájékozódási módszer nehezen vagy egyáltalán nem használható. Sokkal pontosabban kell a helyzetedet követned a térképen, kevesebb támpont alapján, mint nappal.
Ha még nem szereztél gyakorlatot a tájékozódásban ilyen szokatlan körülmények között, ne kezdd ismeretlen terepen. A már sokszor járt, megszokott útvonalak is teljesen új arcukat mutatják éjjel, először ilyen útvonalakon gyakorolj. Ha már megfelelőnek érzed a tájékozódási képességeidet, magabiztosnak érzed magad, akkor indulj új területekre.
Nem minden terepre érdemes éjjel vagy rossz látási körülmények között elindulni. Legyen a biztonság a legfontosabb szempont. Érdemes a jelzett, szélesebb, kijárt utakat követni még abban az esetben is, ha emiatt hosszabb a bejárandó útvonal. Tervezésekor minden esetben azonosítsd a potenciálisan veszélyes pontokat!
Számolj azzal, hogy a helyzet mindenképpen stresszt jelent. Erősen kell koncentrálni a tájékozódásra, ami nemcsak a körülmények, hanem a stressz miatt is nehezebb. Csoport esetében érdemes egy embernek kizárólag a tájékozódással foglalkoznia, miközben valaki más törődik a csoporttagokkal és egyben tartja a társaságot.
Érdemes fokozatosan érkezni a sötétbe vagy tudni, hogy nemsokára kivilágosodik. Két lehetőség is megfelelő lehet:
Jó, ha valakivel meg tudod osztani az élményt és egymás tudására, tapasztataira is tudtok támaszkodni. Emellett az is jó, ha az otthon maradottak közül is tudja valaki, hová mész és mikor tervezel hazaérni. Váratlan esemény bekövetkezésekor tudtok egymásnak segíteni, illetve sokkal hamarabb kaphatsz így segítséget.
Mindenképpen csomagolj tartalék lámpát és aksikat! Feltöltött telefonnal indulj el!
Készülj hűvösebb időre, réteges öltözködéssel. A legforróbb nyári nap éjszakája is lehet meglepően hűvös.
Ha a hátizsák hátsó részére piros fényű biciklis lámpát szerelsz, a lemaradó túratársak is messziről, de vakítás nélkül látják, merre mész.
Ha a túra útvonala akár rövid szakaszon is országúton halad, lehetőleg mindenki – de legalább a legelső és a leghátsó ember – viseljen láthatósági mellényt. Érdemes mindenkinek minél több fényvisszaverő dolgot hordania: sapka, kabát, bokapánt, kulcstartók, kis figurák stb. mind segíthetnek ezeken a szakaszokon biztonságosan túljutni.
A túra időpontjának kijelölésekor érdemes az időjárás-jelentésen kívül a holdciklus változását is figyelembe venni. Teliholdkor, felhőtlen égbolt esetén akár annyira világos lehet, hogy olvasni is lehet. Ezzel szemben Újholdkor szinte biztos, hogy lámpa használata lesz szükséges az egész túra során.
Ha egyszer is jársz éjjel vagy ködben az erdőben már tudhatod, hogy minden nagyon különbözik a nappali élményektől. Minden idegen, minden más. A legkisebb túra is remek kalanddá válik! A sötétben vagy ködben túrázás a tájat varázslatossá teszi.
Végső soron a legfontosabb: élvezd a kirándulást!
szöveg: KE, fotók: KZs, NB