Hogyan ne tévedjünk el túrán és mit tegyünk ha mégis?

Minden túrázó, túravezető rémálma az eltévedés vagy egy csoporttag eltévedése. Mit tehetünk azért, hogy ez ne történjen meg? Hogyan oldhatjuk meg a helyzetet, ha megtörtént?

HOGYAN NE TÉVEDJ EL?

Fontos már az elején hangsúlyozni, hogy Magyarországon nem igazán lehet úgy elveszni, hogy – ha nincs egészségügyi problémád, amely gátol a továbbhaladásban – abból logikus gondolkodással és odafigyeléssel ne tudj kikeveredni még akkor is, ha nem vagy képzett tájékozódó. Nem feltétlenül oda jutsz, ahová eredetileg tervezted, de mindenképpen lakott területre fogsz bukkanni vagy emberekkel találkozni.

Hogyan készülj fel indulás előtt?

Jellegzetes tereptárgyak előzetes azonosítása

A tájékozódás lényege, hogy környezetedet folyamatosan összehasonlítod a térképeddel. Erre fel lehet készülni indulás előtt. Azonosítsd a jellegzetes tereptárgyakat, tájékozódási pontokat, illetve a valószínűsíthető tájékozódási nehézségeket. Tartsd szem előtt, hogy a térkép mely információjára milyen mértékben bízhatod rá magad.

Vonalas tereptárgyak felhasználása

A legjobban vonalas tereptárgyakat lehet követni vagy velük párhuzamosan haladni. Jól láthatók vagy akár hallhatók, ami segítséget nyújthat a tájékozódásban.

Ezek lehetnek:

  • autóutak
  • jelzett turistautak
  • vasúti sínek
  • villanyvezetékek
  • kerítések
  • sziklaszegélyek
  • mezőgazdasági területek határai
  • gerincek
  • völgyek
  • tópartok
  • vizenyős területek határai
  • folyók és patakok

A túra során ezeket kitűnően használhatod a helyzeted meghatározására. Pl. ha nem keresztezted őket, akkor tudhatod, melyik oldalukon vagy. Ha úgy döntesz, odamész bármelyikhez, akkor ugyan nem fogsz gyorsabban a célba vagy indulási pontodra visszaérni, viszont legalább nem tévedsz el még jobban.

Útvonalterv készítése

Indulás előtt okos dolog útvonaltervet készíteni. Készíts egy jól végigondolt leírást arról, hogy hogyan fogod megtalálni a helyes irányt utad során. Vedd számba a tereptárgyakat, utakat, ösvényeket, terepi sajátosságokat, egyéb tájékozódási pontokat, amiket követni fogsz vagy amikkel találkozol majd. Kezdőként jó ötlet lehet az egész tervezett útvonalat megjelölni a térképen.

  • Azonosítsd a tájékozódáshoz használt tereptárgyakat, tájékozódáshoz használható pontokat az út mentén. Gondold végig, hol merülhet fel probléma?
  • Jegyezd fel azokat a lehetőségeket, ahol lesz lehetőséged eltérni az úttól rossz időjárás, sérülés vagy egyéb probléma esetén.
  • Jegyezd fel a mágneses elhajlás értékét a térképed szélére, hogy a terepen ne kelljen ezzel foglalkoznod.
  • Indulás előtt mondd el a terveidet a csoport több tagjának is, hogy ők is figyelni tudjanak a tájékozódásra.

Fontos, hogy az út során ne csak a mobilodra és egyéb elektronikus eszközeidre bízd a tájékozódást. Sok helyen nincs térerő, a folyamatos hálózatkeresés pedig nagyon gyorsan meríti le az akkumulátorokat. Legyen terved arra az esetre is, ha egyik eszközöd segítségét sem tudod igénybe venni.

Mire figyelj az út során?

Folyamatosan tájékozódj!

Bármikor, amikor egy új tereptárgy, tájékozódási pont felbukkan, folyamatosan azonosítsd azt a térképen. Amikor elhaladsz egy ilyen mellett, azt tudatosítsd magadban és gondold végig, mit fogsz ezután követni (pl. terepi jellegzetesség, meghatározott irányszög, stb.), és mi lesz a következő tájékozódási pont, amit meg kell találnod. Erre vonatkozó elgondolás nélkül ne indulj tovább.

Ahogy haladsz, segítséget jelenthet, ha a haladást jelölöd a térképen. Ha olyan pontot érintesz, ami egyértelműen azonosítható, jelöld meg a térképen. Próbáld meg ezt úgy csinálni, hogy maximum 1 km-es körzetben biztos lehess a helyzetedben.

Tartsd egyben a csapatot!

Tartsd egyben a csapatot, még a nyilvánvaló, tiszta vonalvezetésű úton is. Bizonyos pontokon még akkor is várjatok össze mindenkit, ha úgy tűnik, látótávolságon belül vannak. Utak kereszteződése esetén ezt minden esetben tegyétek meg.

Jelölj ki egy megbízható, tapasztalt csoporttagot, hogy ő jöjjön a csoport végén. Ő biztosítja, hogy senki ne maradjon le a csoporttól.

Időről időre mutasd meg a térképet a csapat tagjainak, hogy megnézhessék az útvonalat. Mindig mutasd meg nekik, hol vagytok és hogy a térkép mit mutat a körülöttetek lévő terepből. Így ha a csapat több részre szakad is, mindenkinek lesz valamennyi információja arról, merre kell mennie.

Nagyon fontos folyamatosan figyelembe venni a csoport haladási sebességét. Idővel, tapasztalattal ennek a becslése egyre pontosabb lesz. Ehhez figyelembe kell venni a terep sajátosságait, sűrűn benőtt úton vagy meredek szakaszon a sebesség akár harmadára, negyedére is csökkenhet ahhoz képest, mintha nyílt úton haladnátok.

Ha a tájékozódás fenti leírt szabályait betartod, akkor minimalizálod az esélyét az eltévedésnek, illetve nagyon kicsire tudod behatárolni azt a területet, ahol valószínűleg vagy – csak nem tudod, azon belül pontosan hol.

sziklán ülő srác, aki körbenéz

MI A TEENDŐ, HA MÉGIS ÚGY ÉRZED ELTÉVEDTÉL (ELSZAKADTÁL EGY CSOPORTTÓL VAGY EGYEDÜL TÉVEDTÉL EL)?

1. ÁLLJ MEG!

Ha nem vagy biztos a helyzetedben, ha úgy érzed, valahol máshol kellene lenned vagy csak egyszerűen nem stimmel valami, mindenképpen állj meg! Akkor is állj meg, ha úgy érzed, hogy „csak egy kicsit tovább megyek, gyorsan rájövök, hol vagyok”. Sokkal nagyobb az esély, hogy rosszfelé mennél tovább, mint hogy jó irányba. Próbálj meg megnyugodni, ésszerűen gondolkozni és viselkedni. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha pánikba esel és nem racionális döntéseket hozol.

Ha úgy érzed, szükséged van rá, egyél és igyál.

Ha egy csoport tagja vagy: kiabálj, sípolj és hallgasd, hallasz-e választ! Ha van nálad olyan ruhadarab, láthatósági mellény vagy hátizsákvédő ponyva, ami világos vagy rikító színű, mindenképpen vedd elő, vedd fel. Minél előbb próbáld meg mobilon elérni a túravezetőt vagy a csoport egy tagját vagy egy olyan személyt, aki tudja értesíteni a túravezetőt, ha esetleg lemerülne a telefonod. Járj el annak megfelelően, amit a túra elején beszéltetek meg arra az esetre, ha valaki elszakadna a csoporttól.

2. GONDOLD VÉGIG! (Egy helyben állva!)

Ha csoport tagjaként vesztél el (vagy akár egyedül), próbáld meg végiggondolni, merre jöttél, hol lehetett az a pont, ahol nem azt az utat követted, mint a csoport többi tagja, hol volt a legutolsó olyan pont, amikor biztos voltál a helyzetedben. Gondold végig, milyen utat jártál be ezután.

3. FIGYELD MEG! (Még mindig egy helyben állva!)

Ha egyedül vagy, tanulmányozd a terepet és próbáld meg összhangba hozni a térképpel, hogy kitaláld, hol lehetsz. Használd fel az előzetesen vagy a terepen megfigyelt vonalas tereptárgyakat és próbáld meg behatárolni a területet, ahol lehetsz!

4. NE INDULJ EL KONKRÉT TERV NÉLKÜL! GONDOLKODJ! GONDOLJ KI TERVET! (Egy helyben állva!)

A megfigyelések és a lehetséges úttévesztés helyének végiggondolása után gondolj ki egy tervet. CSAK AKKOR INDULJ EL, HA VAN TERVED! Ha nem egyedül túrázol, azaz valószínűleg keresnek, fontos, hogy azonnal próbáld megosztani a tervedet valakivel a csoportból, például a túravezetővel vagy valakivel, aki keres.

Végig kell gondolni, mi a jobb, helyben maradni vagy elindulni? Általában jobb helyben maradni, ha számíthatunk rá, hogy keresni kezdenek. Jobb viszont elindulni, ha

  • a terület nem biztonságos;
  • rossz idő közeledik;
  • olyan helyen vagy, ahol nehezen lehet téged észrevenni;
  • nem valószínű, hogy valaki keresni kezd a következő órákban.

Ha végképp nincs ötleted, akkor gondold végig: Magyarországon nem lehet huzamosabb ideig „elveszve maradni”, ha nem sérültél meg és képes vagy legalább minimális sebességgel haladni. Ugyan nem feltétlenül találod meg az úticélod vagy találsz vissza pontosan a kiindulópontodra, de mindenképpen találsz valamilyen, a helyzeted meghatározásában segítő dolgot, ha:

  • folyamatosan lefelé tartasz, ha hegyek között vagy;
  • folyamatosan egy meghatározott irányba tartasz, ha a domborzat sík vagy hullámzó;
  • ha találsz egy utat, azt követed. (Kereszteződéseknél válaszd mindig a nagyobb, jobban kijárt utat.)

Nagy a valószínűsége, hogy maximum egy-két órán belül találsz:

  • embereket;
  • országutat, autókat;
  • jelzett utat vagy valamilyen jellegzetes tereptárgyat;
  • települést.

Minden esetben énekelj! Mindegy, milyen a hangod, legalább csinálsz valamit és könnyebb is téged megtalálni. Érdemes persze néha abbahagyni és hallgatózni: hátha már közel a segítség és te hallod meg az ő hangjukat!

Ha nem esel pánikba és követed ezeket a tanácsokat, az országon belül biztos, hogy megúszod a kalandot!

MI A TEENDŐ, HA ELVESZTETTÉL EGY VAGY TÖBB EMBERT A CSOPORTODBÓL?

Próbáld megelőzni a csoporttagok elvesztését!

Legyen meg nálad az összes, a túrán részt vevő személy mobiltelefonszáma. A korábban leírtaknak megfelelően próbáld meg a csoportot mindig egyben tartani, kijelölni a leghátul haladó személyt (jó esetben egy másik túravezetőt), illetve folyamatosan tájékoztatni mindenkit a haladásról, tájékozódásról. A túra elején beszéljetek róla, mik az együtt haladás szabályai, illetve mit kell tenni, ha valaki nem találja a csoportot.

Ilyen szabályok például:

  • minden kereszteződésben vagy patakátkelésnél be kell várni a lemaradt csoporttagokat;
  • ha valaki a dolgát végzi, mindenképpen szóljon valakinek, aki megvárja;
  • ha valaki olyan helyet akar felkeresni, ami nincs benne a túra programjában, ezt meg kell beszélnie a túravezetővel;
  • ha valaki úgy érzi, eltévedt, próbáljon meg egy úton egy megadott irány felé (pl. egy hegy felé) vagy lefelé haladni, vagy maradjon egy helyben, stb.

Vigyél magaddal több sípot és minden együtt haladó, kisebb csoportnak legyen legalább egy (esetleg a veled túrázókat folyamatosan kérheted, hogy hozzanak magukkal sípot). Vigyél magaddal több fénymásolatot a térképről, amin bejelölöd a túra útvonalát, hogy a csoport tagjainál is hozzáférhető legyen.

Ha ezeket megteszed, minimalizálod annak az esélyét, hogy elveszíts valakit a csoportból, de nem minden a vezetőn múlik…

Eltévedt csoporttag keresése

Amikor észreveszed, hogy valaki elveszett, vezetőként nagyon határozottan kell kezelned a helyzetet. Mindenkinek el kell mondani, mit kell tennie, és ki kell osztani a feladatokat.

A legrosszabb, ha a csoport tagjai kiabálva szétszélednek a szélrózsa minden irányába keresni az elveszett személyt.

TENNIVALÓK:

  1. KOMMUNIKÁCIÓ

Az eltévedt csoporttagot meg kell próbálni felhívni mobiltelefonon. Ha nem veszi fel vagy nem elérhető, akkor SMS-t kell küldeni neki (ha lesz térerő, ezt megkapja; a visszaigazolás érkezésekor mi is értesülhetünk erről).

  1. VESZÉLYEK FELMÉRÉSE
  • Meg kell kérdezni a csoportot, van-e bármilyen, az elveszett személy egészségi állapotát érintő információjuk (pl. cukorbeteg, allergiás, asztmás).
  • Fel kell mérni a csoport állapotát és a helyzetét esetlegesen veszélyeztető tényezőket (helyszín, időjárás, sötétedés, kifáradás, erősen hideg vagy meleg idő). Ha a csoportot semmilyen veszély nem fenyegeti, ki lehet jelölni a legmegfelelőbb keresőket (pl. erőnlét, tájékozódási gyakorlat, elsősegély gyakorlat). A többieknek egy helyben kell maradnia.
  1. AZ ELTÉVEDÉS LEHETSÉGES HELYSZÍNE MEGHATÁROZÁSA
  • Ki kell találni, hol veszhetett el a hiányzó csoporttag. Ki és hol látta utoljára? Meg kell határozni a helyet a térképen.
  • Meg kell kérdezni a csoportot, hogy amikor utoljára beszéltek vele, említett-e valamilyen problémát (pl. éhes, szomjas, dolgát kell végeznie, rosszul érzi magát) vagy olyan dolgot, amit meg szeretne tenni, de nincs benne a túra programjában (pl. felmenni egy közeli csúcsra vagy valahonnan fotókat készíteni). A potenciális helyeket meg kell jelölni a térképen. A térképen a lehetséges helyszínek köré két kört kell húzni: 4 km-es körben és 8 km-es körben. Az elveszettek 50%-a 4 km-en belül megtalálható, 90%-a 8 km-en belül.
  1. KERESÉS
  • Észben kell tartani, hogy az elveszett, tájékozódásban nem gyakorlott személyek hajlamosak folyamatosan tovább haladni, ha úgy érzik, elvesztek. Egyesek utakat követnek, mások akár az erdőn is keresztülvágnak, ha úgy ítélik meg, ezzel időt takaríthatnak meg. A legtöbb eltévedt túrázó lefelé indul.
  • A térképen azonosítani kell a lehetséges veszélyt jelentő helyszíneket (pl. meredek hegyoldal, szélesebb patakátkelések, sziklafalak). Ha több megfelelő kereső van a csoportban, először a potenciálisan veszélyes helyszíneket kell ellenőrizni.
  • Azokon a helyeken, amelyeken potenciálisan felbukkanhat, üzenetet kell hagyni, hogy maradjon ott, majd ezeket a helyeket többször ellenőrizni kell.
  • A keresőcsoportoknak egy-egy jól behatárolható területet kell megjelölni keresési helyszínként és a keresés tervezett időtartamát is meg kell határozni. A keresőcsoportokban lévő emberek nem hagyhatják egymást látótávolságon kívül. Kiabáljanak vagy sípoljanak, majd hallgassák, kapnak-e választ.
  • A nem-kereső csoporttagok megállási helyén kell legyen egy olyan személy, aki összefogja a keresést, átlátja a keresőcsoportok tevékenységét.
  • Ha nem sikerül sötétedésig sem megtalálni, sem kapcsolatba lépni az elveszett túrázóval, mindenképpen segítséget kell kérni a kereséséhez. Amennyiben az elveszett túrázó komolyabb egészségügyi problémákkal is küzd vagy a helyzet ezt megkívánja, akkor ezt akár korábban vagy azonnal is megtehetjük. A csoportbeli segítők sötétedéskor mindenképpen hagyják abba a keresést a balesetek megelőzése érdekében.

Az eltévedés megelőzésével, eltévedéskori teendőkkel kapcsolatban több amerikai oldal ad nagyon jó tanácsokat, de az egyik leghasznosabbnak az Erdészeti Szolgálat összefoglalása bizonyult a témáról. Érdemes megismerni a STOP módszert, amely ebben a bejegyzésben is ki lett fejtve. Egy hosszabb bejegyzésben a 1st Special Response Group oldalán az eltűnt személyek kereséséről is hasznos dolgokat lehet olvasni. Az ausztrál Kutató-Mentő Tanács tanulmánya részletesen foglalkozik az eltévedt/elveszett személyek kategorizálásával, köztük a túrázókkal is. A Pilisi Parkerdő weboldalán a túrázóknak szóló fontos tudnivalók között tanácsokat ad eltévedés esetére is.

Tetszett? Oszd meg!